És hogy van a bérlet? - And what about monthly passes? - で、定期券は？

Úgy néz ki, ez most ilyen közlekedős sorozat lett... Mivel arra gondoltam, hogy ezúttal arról fogok írni, hogy hogyan működik az itteni havibérlet. Tekintve, hogy megintcsak eléggé más az elgondolás, mint odahaza, vagy éppen a németeknél...

És hogy kell rá jegyet venni? - And how do I buy a ticket? - 乗車券はどうやって買える？

Folytatva a legutóbbi gondolatmenetet a metrókkal, gondoltam írok egy kicsit arról, hogy hogyan működik az itteni jegyrendszer. Noha erre viszonylag ritkán szoktak rákérdezni. De azért hátha érdekes. Meg így egyedül amúgy sincs karácsonyi hangulatom, úgyhogy nincs kedvem ünnephez illő dolgokról írni...

És hány metróvonal van ott? - And how many subway lines are there? - そこ、地下鉄何線ありますか？

Ezt a kérdést már Berlinben is rengetegszer megkaptam, meg mostanában is előkerült már párszor. Maga a kérdés egyébként nagyon jól mutatja, hogy ha közlekedésről van szó, mennyire eltér a hazai gondolkodásmód az ittenitől, vagy akár a némettől. Szóval gondoltam írok egy kicsit az itteni vasúthálózatról...

Rikugien - Rikugien - 六義園

A belváros egyik legfelkapottabb helye ilyenkor ősszel (:D) a Rikugien park. Területre nem ez a legnagyobb, de azt olvastam, hogy nagyon szép így koyo idején, úgyhogy érdemes meglátogatni. És hát sokan meg is teszik... Pláne most, hogy sötétedés után reflektorokkal megvilágítják a fákat (japán link), ami elég különleges látvány. Így hát a hétvégén én is jól megnéztem magamnak...

Suke - Suke - すけ

Emlékeztek még Midosuke-re, a bankom kabalaállatára a múltkori cukiskodós posztból? Nos, egy mostani bankos promóció kapcsán sikerült elég sokmindent megtudnom róla. És hát egyelőre ott tartok, hogy WTF??? Az alábbiakban amúgy véresen komoly dolgokról lesz szó...

Utórengés - Aftershock - 余震

Kedden kora reggel volt egy 7,4-es erősségű földrengés (természetesen angol link) Fukushima partjainál, amit Honshuu-n (a legnagyobb sziget) majdnem mindenütt lehetett érezni. Még itt mifelénk is, pedig ez a környék már elég messze van onnan. Kb. fél órára leállt a vonatközlekedés is odafent. Meg lett belőle cunami is, az első, amióta itt vagyok. Szerencsére ezúttal nem lett belőle baj. A linkelt cikkben van róla egy videó is, ahogy halad felfelé az egyik ottani folyón...

Üzleti Magatartás: Megjelenés - Business Manners: Appearance - ビジネス・マナ－： 外見

Ez igazából az öltözködős poszt második feleként indult, de kezdett hosszúra nyúlni a dolog, úgyhogy inkább kettészedtem. Szóval az ember külsőjével kapcsolatban van még egy-két szabály, ami az előző részből kimaradt, ezek következnek most...

Üzleti Magatartás: Öltözködés - Business Manners: Businesswear - ビジネス・マナ－： 制服

A múltkor, amikor az itteni munkahelyekről írtam, említettem, hogy részletekbe menően is bemutatom azt a rengeteg szabályt. Ennek az első része következik most: az öltözködés az irodában...

Koyo a Takao hegyen - Koyo on Mount Takao - 高尾山の紅葉

A "koyo" eredetileg azt jelenti, hogy "vörös falevél". Tokió környékén mostanában kezdenek sárgulni / vörösödni a falevelek (hiszen lassan már itt az ősz :D), és ilyenkor az emberek mind kimennek a természetbe, és jól megnézik ezt maguknak. (Ezt a tevékenységet is "koyo"-nak hívják egyébként.) Így tettem hát én is...

Hogyan is néz ki egy itteni cím? - How does an address look like here? - こっちの住所のシステムはどうなのかな？

A mai alkalommal arról fogok mesélni egy kicsit, hogy hogyan is néz ki egy japán postai cím. Röviden így: 〒160-0023 東京都新宿区西新宿1-24-1　エステック情報ヒ゛ル20Ｆ (:D)
Na, hát ezzel kész is volnánk. :D De jólvan, azért kifejtem bővebben is...

A kultúra napja - Culture day - 文化の日

November 3-a a Kultúra Napja, nemzeti ünnep. Ilyenkor mindenféle kulturális programokat rendeznek szerte az országban, pl. hagyományos japán íjász bemutatót, XVIII-XIX. században használt fegyverek bemutatóját, meg ilyeneket. Ezenkívül ilyentájt tartják meg az iskolák is a kulturális fesztiváljukat, amire a diákok általában hónapokat készülnek előtte. (Csak meg kell nézni egy random animét, 99%, hogy elő fog kerülni benne a téma.) Ha eljutok egyre, feltétlenül beszámolok róla. Ja igen, és nem mondott beszédet a miniszterelnök...

Fax! - Fax! - ファックス！

Jézusom, ki a fene használ még ilyen rettenetet 2016-ban? :D Sajnos pl. a japán cégek, ráadásul előszeretettel... Elég nehéz elhinni, hogy azok a cégek, amik többek között pl. maglev vonatokat fejlesztenek az internet korában, odabent még mindig a '90-es években élnek a rengeteg papír alapú adminisztrációval és a folyamatos faxolgatással.

A munka világa - The world of work - 仕事の世界

Most épp nincs aktuális témám, úgyhogy jöjjön a tarsolyból egy olyan, amiről már régóta akartam írni. Meg néhányan már elég sokat rágtátok is a fülemet érte. :) Szóval a mai alkalommal igyekszem némi bepillantást adni abba, hogy milyen is egy tipikus japán cégnél dolgozni. Valószínűleg egyetlen posztba azért nem fog beleférni minden...

Ueno - Ueno - 上野

Tokió egyik városrésze, kb. 10 perc sétára Akihabarától. Leginkább az itt található tágas parkról híres, meg a benne levő templomokról / szentélyekről. Meg ha jól tudom, van itt egy állatkert is, bár nem néztem utána tüzetesebben. Meg itt készült tavaly a facebook profilképem. (Bár ennek valószínűleg nem túl nagy hírértéke van...)

Otaku hírek - Otaku news - オタクニュース

Az "otaku" eredetileg "otthon"-t jelent, de ezzel a jelzővel illetik azokat a személyeket is, akik megszállottan rajonganak olyan dolgokért, amikhez nem kell kimozdulni otthonról. Pl. animék (japán rajzfilmek) és online játékok. És hogy hogy a fenébe jön ez ide?

Monjayaki - Monjayaki - もんじゃ焼き

Az okonomiyaki kistestvére, kicsit talán kevésbé ismert. A kinézete, meg a készítési módja is elég hasonló (meg ugyanazokban az éttermekben forgalmazzák ezt is). Mivel a legutóbb is bemutatott okonomiyaki nem csak első ránézésre egyemberes adag, hanem valóban is, ezért még ott melegében rendeltünk egy monjayakit is második körnek. Ebből is létezik mindenféle, kb. bármilyen zöldséget meg húst bele lehet rakni. A miénkben főleg krumpli volt, meg asszem szalonna. Meg a szokásos káposzta meg még pár random zöldség, meg talán egy kis hagyma.

Okonomiyaki - Okonomiyaki - お好み焼き

Vagyis kb. olyan sült, amilyet csak szeretnél, egy elég népszerű gyorskaja Osakából, nekem is nagy kedvencem. Mindenféle zöldséget / húst kell összekeverni palacsintatésztával, és úgy kell kisütni egy kis olajjal megkent sütőlapon. Nagyjából 10-15 perc alatt el is készül. Vannak éttermek, ahol kedvesen megsütik neked, viszont sokkal izgalmasabb, ha hagyják, hogy te csináld meg magadnak.

Kawagoe - Kawagoe - 川越

Október 10-e szünnap volt (kb. Nemzeti Sport / Testmozgás Nap), és véletlenül úgy alakult, hogy az (ex-)barátnőm is szabadnapos volt aznap, így ellátogattunk Kawagoe-ba, egy Tokió melletti városba. Kawagoe-ról azt kell tudni, hogy régen, amikor Tokiót még Edo-nak hívták, fontos kereskedőpartnere volt Edo-nak, és máig is elég sok régi Edo-kori épület megmaradt, ami eléggé tradicionális-Japán hangulatot ad a város egy részének. Épp emiatt azt is mondják, hogy olyan, mint Kiotó kicsiben. Shinjuku-től amúgy bő fél óra vonattal.

Cukiság - Cuteness - かわいさ

Megint jöjjön egy téma, amibe itt nap-mint-nap belebotlok, otthon meg elképzelhetetlen lenne. Amíg odahaza jóformán semmit sem lehet eladni női mellek nélkül, addig itt ugyanezt a szerepet a cuki kis figurák töltik be (na meg a mindenféle kislányok, meg animeszereplők...)

Készpénz - Cash - 現金

Miközben Csabi (alias Hibiszkusz) épp kapargatja kicsit Tokió felett az eget, jöjjön egy olyan téma, ami Magyarországról szemlélve minden bizonnyal legalábbis furcsa. Tudniillik a japánok eléggé rá vannak állva a készpénzre, talán jobban is, mint a magyarok. Amiről persze már hallottam korábban is, meg most is tapasztalom nap mint nap, de még így is nehéz elhinni.

Csaba - Chaba - チャバ

A legújabb, idén számszerint a 18. tájfun neve. :D Esküszöm, hogy semmi közöm hozzá! Se a tájfunhoz, se a nevéhez. :D

1 hónap - 1 month - 1ヶ月

Ma épp 1 hónapja vagyok itt, most már kezdenek lecsillapodni a dolgok körülöttem. Pl. már nem szerelek IKEA bútort minden hétvégén... Meg voltam már fodrásznál is a minap. Tök olyan, mintha itt laknék... Ja várjál...

Viszont még így is előfordul, hogy nyelvi nehézségekbe ütközök időnként tök váratlan helyeken.

Őszi napéjegyenlőség - Autumn Equinox - 秋分の日

Szeptember 22-én volt az őszi napéjegyenlőség, ami itt nemzeti ünnep, és már nagyon régóta izgatta a fantáziámat, hogy milyen is lehet megünnepelni e jeles eseményt. Úgyhogy végigkövettem az egyik itt lakó egész napját reggeltől estig, amiből sok érdekes dolgot tanultam.

Papírmunka - Paperwork - 用事

A legutóbbi után egy valamivel rövidebb (és minden bizonnyal unalmasabb) bejegyzés fog következni arról, hogy mi mindent kellett elintézni a megérkezésem utáni első 2 napban (aminek a tizedével se végeztem volna Suzuki-san segítsége nélkül), leszámítva a bútorvásárlást (amivel amúgy most már egész jól állok).

Internet és logika - Internet and logic - インタ－ネットと論理

Elnézést kérek, amiért ezúttal ilyen sokáig húztam az időt, de a héten viszonylag keveset tudtam foglalkozni az írással, meg a poszt is hosszabbra sikeredett az eddigieknél...

De akkor bele is vágnék: a mai alkalommal egy (nem túl) kedves történetet fogok elmesélni arról, hogy hogyan lett internetem. A történet onnan indul, hogy minden fizikai összeköttetés megvan.

Érzések - Feelings - 感情

Na, megint itt vagyok, és ma arról fogok mesélni egy kicsit, hogy belülről milyen érzés volt az utolsó pár nap otthon, meg az első pár nap itt. Szóval addig egész jól elvoltam, amíg haza nem költöztem Gödöllőre, addig még rettentő távolinak tűnt ez az egész. Igazán a Gödöllőn töltött utolsó pár napban tudatosult bennem, hogy olyan dolgokat, amik addig teljesen természetesek voltak, mint pl. hogy mindenkivel kb. akkor találkozok, amikor csak akarok, azokat most egyik pillanatról a másikra el fogom veszíteni. És hát emiatt elég rossz lelkiállapotban voltam kb. egészen addig, amíg leszállt a gép itt Tokióban. És ha jól láttam, akkor nem csak engem viselt meg ennyire a dolog...

Földrengés - Earthquake - 地震

Eredetileg más témában akartam írni ma (mivel amúgy is ma lett volna időm írni), de a ma délután aktuálissá tette a témát. Szóval ma sikeresen túlestem életem első földrengésén. Az epicentruma Tokiótól északkeletre volt, és kb. 4,9-es erősséget mértek. Az irodánk környékén olyan 2-3-as között volt, kb. fél percig se tartott. Kb. annyira volt erős, hogy a kollégák konstatálják, hogy "jé, földrengés van", majd mindenki nyugodtan ült a helyén tovább, és várta, hogy vége legyen. Látva őket én se paráztam rajta. Aztán bemondták hangosbemondón az ezzel kapcsolatos infókat (hol volt az epicentrum, milyen erős volt), az élet meg ment tovább.

Szerbusztok! - Welcome! - ようこそ！

Szerbusztok!

Ezúton is üdvözlök minden kedves olvasót itt a blogomon, ahol is a Japánban gyűjtött élményeimet igyekszem majd megosztani azokkal, akik még emlékeznek rám. :D A potenciális közönség összetételére tekintettel magyarul, angolul és japánul is.